Kamera és GDPR: mit szabad és mit nem Magyarországon

Saját ingatlanán belül — kertjében, házában, üzlethelyiségében — alapvetően szabadon telepíthet kamerát, ha az a jogos érdekét (vagyonvédelem) szolgálja. Ahol a legtöbb hiba történik, az a közterületre vagy a szomszéd telkére „belógó” látószög: ez már mások jogait sértheti, és jogszabálysértő lehet.

A GDPR (általános adatvédelmi rendelet) a felvételen látható, azonosítható személyeket „érintettnek” tekinti, még akkor is, ha egy percre sétálnak be a képbe. Ezért minden üzemeltetőnek — magánszemélynek és cégnek egyaránt — adatkezelési tájékoztatót kell készítenie, amely leírja, mit rögzít a rendszer, meddig tárolja, és ki férhet hozzá.

Munkavállalókat érintő megfigyelésnél (iroda, üzlet, raktár) szigorúbb szabályok élnek: a Munka Törvénykönyve és a NAIH ajánlásai szerint a munkavállalót előre, írásban tájékoztatni kell, a kamera nem irányulhat kizárólag a munkateljesítmény folyamatos figyelésére, és a felvételhez való hozzáférést naplózni kell.

Megőrzési idő tekintetében nincs egységes, mindenre érvényes szám — az arányosság elve alapján jellemzően 3–30 nap közötti tárolás tekinthető indokoltnak egy tipikus vagyonvédelmi célú rendszernél, hacsak nincs folyamatban lévő eljárás, ami hosszabb megőrzést indokol.

Hangrögzítés a legtöbb esetben külön, szigorúbb megítélés alá esik, mint a képfelvétel — sok telepítésnél kikapcsoljuk a mikrofont, hacsak a megrendelőnek nincs erre kifejezett, dokumentált jogalapja.

Minden telepítésünkhöz elkészítjük az adatkezelési tájékoztatót, az érdekmérlegelési tesztet és a jogszabály által megkövetelt figyelmeztető táblákat, hogy a rendszer az első naptól jogszerűen működjön.